Szabó T. Anna : Senki madara

 

Szabó T. Anna: Senki madara

 

Miért olvastam el?

Csíkszeredában a Kájoni János Könyvtárban dolgozik könyvtárosént egy barátnőm O. Amikor vittem vissza a kölcsönzött könyveimet, ő volt az olvasószolgálatos és ajánlotta nekem ezt a könyvet. Felmentem az emeletre a felnőtt részlegre, pont bent volt, úgyhogy kikértem. Előtte még egyszer sem halottam róla.

 

Fülszöveg

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

 

Tartalomról

Egészen különös hangulata van ennek a könyvnek. Egy ideig bizalmatlanul szemléltem mert féltem, hogy fájni fog ez a könyv. Tényleg fájt. De nem bánom ezt a fájdalmat, mert szép. Az illusztrációk álomszerűek, nagyon különleges képi világú. Sok jelképet lehet nem értettem meg, de megmozdult bennem valami, miközben olvastam. Most a kapcsolatomra vetítve egy olyan mélység fogott meg, ami a kapcsolatok örök mozgatója lehet.

Az alkotás során magunkból adunk és ez fokozottan volt igaz a könyvben. Talán nem véletlen, hogy sok művész élt önpusztító életet.

 

Szereplők

A névtelen pásztorfiú sokkal okosabb mintsem feltételezik róla. Láthatatlan dolgokat lát, gyógyít és olyan egységben él a természettel, ami egy tanult elmének nem hiszem, hogy megadatna. A lány különös teremtés, messziről szakadt a magyar pusztába. Alkotó és teremtő lény, aki képes ölelni, de vajon szeretni is tud-e?

 

Ami tetszett: Az illusztrációk, a pásztorfiú karaktere és a szépséges, keleties hatású képi világ. Az egészet átható természettel való egység hangulata. Ahogy ábrázolta a kapcsolatokat.

 

Ami nem tetszett:

Elég mélyen érintett és ezt kezelni kellett. De talán ez nem is olyan nagy hátrány egy felnőtteknek szóló mesénél. Egy gyermek nem értheti igazán még meg. Ehhez már kell némi élettapasztalat, hogy értékelni tudjuk.

 

Kinek ajánlom?

Olyan felnőtteknek, akik nem félnek belevonódni egy szép-bús történetbe. Akiknek valaha már volt kapcsolata és volt szerelmes. Olyanoknak, akik már próbáltak alkotni szívüket-lelküket beleadva a munkába. Azoknak is akik szeretik a távol-keleti ezen belül is a Japán kultúrát.

 

Borító: 10/10

Karakterek: 9/10

Hangulat: 10/10

Értékelés: 10/10 pont

 

Elys Dolan: Nyuszi úr csokoládégyára

Elys Dolan: Nyuszi úr csokoládégyára

Miért olvastam el?

Nagyon megtetszett a borítója a gyerekkönyvtárban, úgyhogy leemeltem a polcról és mivel az illusztrációkis viccesek és tetszetősek voltak, ezért jött is az olvasnivalónak kiválasztott kupaccal együtt. Nem kellett csalódnom, sőt kedvenc könyv lett belőle!

Fülszöveg:

Kíváncsi vagy, hogy készül a csokitojás? Lépj be Nyuszi úr csokoládégyárába, és megtudod!

Volt egyszer egy csokigyár, amit Nyuszi úr vezetett. Az emberek kilószámra vették tőle az édességet, de ő mohó volt, és agyonhajszolta a tyúkjait, hogy egyre több és több tojást tojjanak. Ám amikor a tyúkok sztrájkba lépnek, Nyuszi úr kénytelen rájönni: attól, hogy valakinek tollas a háta, még nem feltétlenül palimadár!

Tartalomról

Kis kapitalizmus történet gyerekeknek. Ez volt az első gondolatom, mert volt benne kizsákmányolás és sztrájk, aztán munkabiztonság fontossága, ugyanakkor az egész történet könnyen fogyasztható és vicces. Az illusztrációk színesek, sok apró részlet látszódik a nagy alakú könyvben, amit érdemes elnézegetni. A csokoládétojásgyárnak számos momentuma van, például, hogy a tyúkokcsokit esznek, és csokoládétojást esznek, mindezt gyári futószalagos iparizált környezetben. Párhuzamosan olvastam: Charles Duhigg: A szokás hatalma könyvét, amiben a pozitív szokáshurkot egy acélvállalatnál a munkabiztonság emelése indít el, itt egy lefelé húzó spirál pedig pont a „tyúktalan” túlhajszolás folyománya. De nem hiába mese, úgyhogy a végkifejlet tudható, mégis olyan szórakoztató volt és kikapcsolt, hogy szeretnék majd belőle egy saját példányt.

Szereplők

Nyuszi úr kapzsi gyáros, aki a profitot hajszólja, amíg a munkás tyúkok a csokigyárban megálljt nem parancsolnak fellépésükkel. Viszont a jellemfejlődés és a saját hibából való tanulás garantált.

Tyúkok:

Egy kivétellel nincsenek nevesítve, inkább típusókat jelenítenek meg, de a humor forrásai ők is. Pl: nyaralni induló tyúk, a súlynövekedés miatt panaszkodó tyúk.

Ami tetszett:

Az illusztrációk, történet, tanulság, humor az, hogy ipari környezetbe lett helyezve a csokitojásgyártás, ami igazán modernné tette a jobbik értelemben a mesét. Ugyanakkor reális helyzetet mutat be, amely valóban számos helyen megtörténet az elmúlt két-három évszázad során. Kedvenc lett. Szuper könyv, tényleg érdemes

Ami nem tetszett:

 Azt hiszem volt benne egy elírás. De összességében szuper könyv, ismerjétek meg!

Kinek ajánlom?

Akár ezen keresztül a huszadik század elejének munkásmozgalmak is magyarázhatók a fiatalabbaknak, mert azért van áthallás. Mindenkinek ajánlható, aki nyitott egy humoros és tanulságos történetre.

Értékelés: 10/10 pont

Visszatértem - Mi a helyzet velem?

Sziasztok!

Cirka öt év múlva visszatértem és úgy döntöttem, hogy folytatom a blogot.

Mi van velem mostanában? Romániában, Csíkszeredában lettem környezetvédő önkéntes, amely program 2019. november 11 és 2020 augusztus 17 között tart. Elkészítettünk egy prezentációt és azon a héten kezdtük volna előadni az iskolákban, amikor bezárták őket. Jelenleg kijárási tilalom van Romániában, éppen ezért a Zöld Klubot és semmilyen közösségi tevékenységet nem tudunk végezni, viszont átállunk az online világra és blogot, facebook oldalt, youtube csatornák fogunk csinálni. Így is lehet hatni. Az élményeimről van egy blogom az Egy önkéntes környezetvédő napjai

Bár a könyvtár zárva, azért vannak könyveim raktáron, amit olvashatok. Nagyon sok ingyen letölthető könyvet tettek elérhetővé a kiadók, a mesekönyv étvágyamat a BOOKR KIDs alkalmazásnak hála tudom kielégíteni. Idén két új szenvedélyem lett. Az egyik a gyermekkönyvek a másik pedig a természettudományos ismeretterjesztő irodalom. Ez is a fiatalabb korosztálynak szóló. A történelmi szakkönyvek, a divattörténet és a fantasy maradt, ez múlhatatlan. Új kedvenc szerzőim lettek, mint például On Sai, akinek minden könyvét olvastam. Terry Pratchett összes magyarul megjelent könyve is olvasásra került már. Sajnos még nem sikerült beszerezni az összes könyvét, de folyamatban van.

Rengeteg talált könyv került hozzám, mivel a Központi Parkban van Könyvszekrény és a Kájoni János Megyei Könyvtárban van ingyenes polc. Olyan nyolcvan könyv körül tartok, amiből már vagy negyven könyvet már hazavittem, de ha elmúlik a járvány minden engem meglátogató személlyel is haza fogok küldeni könyveket, mert egyedül nem tudnám hazajuttatni.

Idén a gyerekkönyvek nagyon megnyomták az olvasmánylistámat, 240 könyvnél és 15874 oldalnál tartok. Ami március 31-én nagyon szép teljesítmény. Még soha nem olvastam ennyi darab könyvet, még ha ebben benne vannak a 8 oldalas lapozók is.

Engem is meglepett, hogy mind a mai napig vannak megtekintései az oldalnak. Talán a szerencsés névválasztás miatt.

A lényeg: visszatértem és remélhetőleg tényleg sikerül rendszeresen hozni a posztokat.

Cressida Cowell: Így lehetsz kalóz

Az Így neveld a sárkányodat sorozat második kötete

Miért olvastam el? 

A filmet szerettem nagyon, aztán elolvastam az első részt könyvben. Teljesen más, szinte csak a nevek egyeznek. Egy jó időbe beletelt, aztán a sorozat harmadik része a kezembe került a megyei könyvtár gyerekkönyvtár részében. Miután azt elolvastam el akartam olvasni az előzményt is, és csodák csodájára bent volt. 

Fülszöveg

Ebben a kötetben Harald és társai egy kalózképző tanfolyamon vesznek részt, és eközben egy koporsóra bukkannak. Amikor kinyitják, egy élő embert találnak benne. Az illető nemsokára Harald legvérszomjasabb ellensége lesz…

Tartalomról 

Cressida csak a fordítója Harald (Hablaty) könyvének, legalábbis a borítón ez áll. Jobban bele élheti magát az ember és egy picit talán elhiheti, hogy mindez valóság is lehet. Persze csak egy rövidke időre. A régebbi fordítású könyvet olvastam, amiben Harald nevet emelték ki, így én is ezt fogom használni. 

A vikingeket a kalózkodást megelőzően kemény tanulás várja, olyan órákon mint: Gorombaság haladóknak, ahol egymást tanulják szidni, kardozni tanulnak, elvenni más pénzét és hasonló hasznos dolgokat. Haraldnak - aki a ónorvég viking nyelv mellett franciául is tud - nem mennek ezek a tárgyak, és nem sokra megy az udvarias francia nyelvű kéréssel, amikor egy  gall parasztot kellene megfosztani értékeitől. 

Halvér Harald barátja itt fontos szerephez jut, a barátságuk még erősebb lesz. Az ellenszenves antihős is feltűnik, bár a terve kockázatos. Nem is értem, hogy vállalhatott ekkora rizikót, mikor nagy esélye lehetett volna annak is, hogy rajtaveszt. 

A kalózarany keresése egy rejtvényt követve a méltó utódról, akinek a sárkánya fog nyomra vezetni, Fogatlan nyafogása, hogy ő nem tudja kiszagolni a kincset, a szörnyűséges sárkányok, akiknek csak szaglása mivel nincsen se fülük se szemük, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez egy nagyon jó könyv legyen.

Már a kezdő jelenet is izgalmas, és végig megtartja ezt a fordulatokban gazdag tempót, és a végére is kijut egy nagy tanulság, ami a gyerekek számára érthető nyelven fogalmaznak meg, mégsem éreztem túlságosan didaktikusnak. Az igazi hősökké nem a hírnév teszi az embert, továbbá a külsőségeknél fontosabb a valódi érték. Akár egy kopott kard is lehet értékesebb, mint a csillogó.

"A Viharpenge mindig is balra húzott egy kicsit. És nem mindig az a Legjobb, ami annak látszik."

Ami tetszett

A történet tanulságos volta és az, hogy izgalmas volt. Jó volt megint a szereplőkkel megélni a kalandokat, látni Haraldot, aki megmenti a helyzetet, ráadásul meglepően bölcsen határoz. 

Ami nem tetszett

Az illusztrációk nem valami szépek, de attól még aranyosak. Lassan majd hozzászokok. 

Borító: 8/10 A fekete halálfejes lobogó a kék háttér előtt elég egyszerű. Jó hogy rögtön lehet látni, hogy bizony egy kalózos könyv. Talán a fiatal fiúkat próbálta ezzel megnyerni a borítótervező. 

Értékelés: 10/10 pont Jól esett ez a könyv. Ha mondjuk olyan 12 évvel korábban olvasom, akkor biztosan felcsaptam volna már kincskereső tengerésznek, rögtön miután a szüleimet rávettem, hogy szerezzenek nekem egy sárkányt. Figyelem! Senki ne keresse benne a filmbeli jeleneteket a filmet és  a könyvet nem érdemes hasonlítgatni, a maga nemében mindkettő nagyszerű alkotás.

Babos Orsolya: "A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905) - Recenzió

Barátnőm írt az egyik egyetemi órájára egy recenziót. Hogy ne tűnjön el a munkája, az engedélyével közre adom. Jó olvasást!  

Fábri Anna, jelen recenzió tárgyának szerzője elsősorban irodalomtudományi és mentalitástörténeti kutatásokat folytat. Első nőtörténeti munkája, amely hiánypótló, az „A szép tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795-1905) címet viseli.

1996-ban jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában. Az 1993-ban alapított kiadó, nevéhez hűen a jelenkor irodalmának, szellemi irányzatainak felkarolását és minél szélesebb körben való közvetítését tartja legfőbb célkitűzésének. Tekintve, hogy a gender studies, a történeti nemek kutatása hazánkban viszonylag fiatal, ilyen formájában a rendszerváltás környékén bukkant fel és kezdett elterjedni, Fábri Anna munkája, ha majd’ egy évtizeddel később is, de a kiadó profiljába vág, és mivel hosszú kutatásokat rendszerező, vázlatosan lekövető és az adott kor viszonyait rekonstruálni igyekvő munka, a „megkésettség” joggal nem is róható fel neki.

A kötet címét Berzsenyi Dániel Dukai Takách Judithoz írott episztolájából kölcsönözte, és a címlapján is az említett hölgy portréja látható. Maga a szerző jegyzi meg az előszóban, hogy munkája tulajdonképpen irodalomtörténeti „útirajznak” tekinthető, amelynek megírása során társadalom-és mentalitástörténeti szempontokat is figyelembe vett és ezekre reflektált. Nem célja tehát teljes leltárt nyújtani a vizsgált kor prominens női íróiról-költőiről, viszont az általa kiválasztottakat igyekszik tömören de teljes értékűen, nem csupán művészetük, műveik tükrében bemutatni, egyúttal a nőemancipáció folyamatát is követve, melynek a szóban forgó hölgyek általában tevékeny résztvevői, alakítói voltak.

Az egyes fejezetek végén miniatűr életrajzi összefoglalások találhatók a szerepeltetett nőkről, melyek sokszor különböznek az általános lexikoncikk-formától, azon meggyőződéstől vezéreltetve, mely szerint „az írónők élete sokszor összehasonlíthatatlanul érdekesebb (élet)művüknél.” (5.)

A mű nyolc fejezetében juthatunk el a 18. század végének bátortalan női irodalmi szereplésétől a reformkor mozgalmainak, egyleteinek és befolyásos nőalakjainak vizsgálatán keresztül egészen a huszadik század eleji kitekintésig, ahol már a kétszáz éve elindult folyamatok betetőződésének lehetünk tanúi.

Az első fejezet az Első lépések – férfikísérettel címet viseli, s azzal a kérdéssel indít, hogy egyáltalán olvas(hat)ott-e, és ha igen, mit a 18. századi magyar (úri)nő. Kitér arra a paradoxonra, hogy bár a kiemelten művelt férfi álma volt egy hasonló értelmi kvalitásokkal megáldott és művészi vagy akár közéleti témákban is társalgásképes nő – amint ez az eszménykép megjelent például Csokonai A méla Tempefői c szatírájában is, – a gyakorlatban még a „legjobb” családokban is megesett, hogy az olvasást, de főként az írást a nők számára egyenesen ártalmasnak vélték, de minimum felesleges időtöltésnek tartották. Felmerült az az igény is, ekkor még férfirészről, hogy a politikának, irodalomnak szélesebb női közönséget toborozzanak, valamint a nőnevelés szükségességét sokan a nemzeti kérdéssel hozták összefüggésbe, azon az alapon, hogy az anyák nevelik a hazafiakat, honleányokat, ezért kell megfelelő tudást, műveltséget biztosítani a számukra is, hogy mindezt továbbadhassák. A kötet szerzője megjegyzi, hogy az irodalommal foglalkozó nők ambícióiban jelentős szerepet játszhatott társaságigényük, valamint a beavatottság érzése, melyet ezen szűk körbe való tartozás által élhettek át. Fábri Anna szerint mindez párhuzamba állítható a középkori mesteremberek céheinek belső dinamikájával, mikrovilágával és fontos megállapítást tesz, mikor azt írja, hogy ebbe a körbe férfitámogatás nélkül még szinte lehetetlen volt bekerülni.

A második fejezet címe is beszédes: Önállóan: szóval és tettel. Fábri Anna egész sor, a maga korában igen különleges, szokatlan életpályát befutott személyt tár elénk: Kezdve Takács Évával, aki a rézmetsző Karacs Ferenc felesége volt – és barátságot ápolt többek között Beethovennel és Pestalozzival is –, Brunszvik Terézen keresztül Karacs Terézig és Teleki Blankáig, akik egész életüket a hazánkbeli nőnevelés megszervezésének és továbbfejlesztésének szentelték. A korról sokat elmond az is, hogy a ’48-as forradalom után Teleki Blankát felségárulás jogcímén hadi törvényszék elé állították, hazafias elvű leánynevelő intézetének megalapítása miatt, továbbá hogy intézetének növendékei a forradalom alatti kiáltványukban teljes női egyenjogúságot követeltek, ugyanakkor első helyen a nők egyetemi tanulmányainak lehetőségét igényelték és csak második helyen a politikai választójogot. Megtudhatjuk azt is, hogy

„[a]mikor azután 1848 júliusában összehívták Magyarországon az első tanügyi kongresszust, a többi között a férfi és a női tanerők egyenlő javadalmazására is határozatot hoztak.” (53.)

A harmadik fejezet, Az érzelmek és eszmények szabadságáért már elsősorban az önerőből érvényesülő nőket veszi számba: olvashatunk Wesselényi Polixéniáról, akinek a nevéhez főleg gyászversek fűződnek, Wesselényi Zsuzsannáról, az első magyar női útinapló szerzőjéről, az útirajzíró II. Polixéniáról, valamint az ő szellemi utódaikról, a levelező Malom Luiseról és a naplót vezető Kölcsey Antóniáról. Újra előkerül a regény és a nők viszonya, és belepillanthatunk egy, a házasság felbonthatósága körül bonyolódó igen tanulságos vitába is. Láthatjuk, hogy a nőnevelés kérdésköre egyre nagyobb hangsúlyt kap a közéletben, és ezzel párhuzamosan többen szállnak síkra amellett, hogy egy nő is mondhat véleményt a nyilvánosság előtt egy férfi munkájáról, valamint hogy a nőknek is joguk van feltárni az érzelmeiket a publikum előtt. Az utóbbi megállapítást példázza Szendrey Júlia Petőfivel való mézesheteiről szóló – közérdeklődésre számot tartó – beszámolója. Ugyanakkor bármennyire is felvilágosult és egyenrangúság-párti volt is Petőfi, neveltetése és a korszellem hatása alól nem tudta kivonni magát. Ugyanis G. Sand nőíró munkájáról őszinte elismerő szavai után így nyilatkozott:

„Oh, ez merész, dicső nagy munka, de férfinek való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, hogy ezeket asszony írta, s szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is a kezét; de az istállót bízza a férfiakra.”(75.)

A kötet nagy pozitívuma, hogy több ehhez hasonló, a széles irodalmi köztudatba be nem került részletről szerezhetünk tudomást, a későbbi fejezetek olvasása során is.

A negyedikként következő Költőnők és kritikai mércék c. fejezet röviden áttekinti a szabadságharc utáni megváltozott viszonyokat: A politikai üldöztetések, bebörtönzések és az összetört remények korszakában új terhek hárultak a középosztálybeli nőkre. Gyakorlatilag sokan egy teljesen modern problémával szembesültek: az önfenntartás kényszerével. Sokaknak kellett munkába állniuk valahol, míg mások a házasságot használták „belépőként” a gondtalan életbe, vagy magasabb társadalmi-irodalmi körökbe. Megtudhatjuk, hogy nagy port kavart az 1850-es évek elején két fiatalon meghalt vidéki költőnő posztumusz kötete: a tüdőbetegségben elhunyt Szász Polixénia verseit tartalmazó Iduna hagyományai, és Ferenczy Teréz Téli csillagok-ja. Az utóbb említett szerző szerelmi csalódásában önkezével vetett véget életének. Ők aztán két ellentétes irodalmi közhelyet, a „sírba hervadó szépség és erény” valamint a „lázadó és elbukó angyal” toposzát testesítették meg. Szó esik továbbá feltörekvő ifjú költőnőkről, mint például Majtényi Flóráról, vagy az Arany Jánossal nyíltan flörtölő, és iránta való szerelmét versben megvalló Wohl Jankáról. Hosszabban foglalkozik még Gyulai Pállal, a nőviták egyik prominens résztvevőjével s Jókai Mórnak is megismerhetjük egy új, nőket bátorító-terelgető oldalát. A fejezet a Hárfa és Lant c. nőszerzők műveit szerepeltető gyűjteményes kiadás bemutatásával folytatódik, ahová egyébként, ekkor még inkognitóban „bejutott” Kármán József is, a Fanni hagyományaival. Végül pedig a nők saját jogaikért való elmés, szívós kiállásának lehetünk tanúi főként Szendrei Júlia Gyulai Pálnak címzett vitairata kapcsán.

A Megtalált szerepek címet viselő ötödik fejezetben a sajtóban, közéletben aktív részvételt vállaló nőkről esik szó, mint az elvált Kánya Emília, aki újságírói pályafutása betetőzéseként a Családi Kör c. hetilap szerkesztője lett. A lap ismeretterjesztő, divattal foglalkozó valamint nevelési, háztartási stb. jellegű cikkeket is közölt, valamint a nők társadalmi szerepvállalását, mint korszerű álláspontot is napirenden tartotta. A Családi kör példáján más nők is indítottak lapot. Vachott Sándorné Csapó Mária hárommal is megpróbálkozott, s bár terveiben megelőzte Emíliát, a gyakorlatban nem, és a későbbiekben nem sikerült befutnia velük. A Családi Kör szerzője volt továbbá Beniczky Irma aki „irodalmi házasságban” élt Kuliffay Ede költővel-újságíróval és Podmaniczky Júlia, Jósika Miklós báró és regényíró felesége. Magyar gyerekkönyveket írt Párizsban De Gerano Ágostné Teleki Emma grófnő. Láthatjuk, hogy sok színésznő is szerencsét próbált az irodalom színpadán is: Ilyen volt Bulyovszky Lilla, vagy Déryné Széppataki Róza, aki később pontatlanul Naplónak keresztelt emlékirataival aratott nagy sikert. Fábri Anna említi még a sikerkönyv-író Beniczkyné Bajza Lenkét, aki több mint ötven regényt produkált, melyek szinte egyedüli tárgya az akadályoztatott szerelem volt, és ezen könyvek jövedelméből remekül megélt.

A hatodik fejezet – Mozgalmak és munkálkodók – főként a nők tanulási jogukért való egyre szélesebb társadalmi hátterű harcát mutatja be. Ennek kiemelkedő részese volt Veres Pálné, aki már nagymamakorban volt, mikor a Hon magazinban egy nőnevelési cikket jelentetett meg, majd nemsokára írása sikerén felbuzdulva Nőképző Egyesületet szervezett, mely száz résztvevővel 1868-ban meg is alakult, és melynek elnökévé választották. Az egyesület hamarosan egy 9000 nő által aláírt női iskolaalapítási kérvényt nyújtott be az országgyűlés elé, melyet maga Deák Ferenc mutatott be, de Eötvös József közoktatásügyi miniszter nem tartotta időszerűnek a kérdést. Erre válaszul azonban az egyesület önerőből mégis megalapította a saját mintatanodáját, mely rövidesen példátlan népszerűségre tett szert. A nők oktatása tehát hivatalosan is beindult. Új egyletek szerveződtek és 1875-ben létrehoztak egy női ipartanodát is.

A társasági élet középpontja lett a Wohl-nővérek szalonja, Gyarmathi Zsigáné példás háziasszonyként is hiteles regényeket írt (több mint kétszáz írása jelent meg), valamint néprajzi gyűjtőutakat szervezett. Sok diplomás tanítónő is bekapcsolódott az irodalomba, elsősorban a gyermek-és ifjúsági munkák terén.

A hetedik fejezet – Az utak elválnak – azzal indít, hogy az 1880-as években nagy fordulat állt be a magyar női irodalomban, amikor is Szalay Fruzsina és Czóbel Minka színrelépésétől fogva a költészet tulajdonképpen öncél lett. Kedvtelésből művelték, minden külső kényszer, elvárás vagy konvencióhoz való szándékos igazodás nélkül. A kor egyik csillagának, Erdős Renée-nek a versei még Ady Endre művészetére is hatottak. Haladó nemesi családok révén már hazánkba is beszivárgott a feminizmus: Teleki Sándorné A nő címmel nőmozgalmi újságot szerkesztett, és elnökölt az 1913-ban Budapesten tartott Nők VII. Választójogi Világkongresszusa előkészítő bizottságában is. Az újságok cikkeinek repertoárja sokszor külföldre férjhez ment nők tudósításaival is bővült. A szerző megemlíti, hogy volt olyan férfiíró a korban, mint Herceg Ferenc, aki szívesen öltött magára női álcát és akadt olyan nő, például Vay Sarolta, aki fiúhoz illő neveltetésben részesült és Vay Sándor néven publikált, mi több, ténylegesen férfiként élte az életét, férfiruhában járt, párbajozott és állítólag még lányt is szöktetett.

A kötet egy, az 1905 és 1945 közötti időszakra való kitekintéssel zárul. Az új évszázad fordulója a nők számára roppant ígéretesnek bizonyult: 1899-ben megnyíltak előttük a magyar egyetemek bölcsész és orvosi karai, 1903-ban kinevezték az első állami hivatalnoknőt és 1904-ben megalakult a Magyar Feministák Egyesülete.

Ezt a folyamatot az első világháború lezajlása sem rendítette meg, sőt, inkább erősítette: Sokkja hasonló hatást eredményezett a nők körében, mint amit a ’48-as forradalom utáni megtorlások. Mivel a férfiak a frontra vonultak, égető szükség lett a női munkaerőre, a háború vége után pedig a társadalom fizikai-és lelki gyógyításában, az újjáépítésekben és nem utolsó sorban a veteránok lelki támogatásában vállaltak oroszlánrészt. A korszak meghatározó asszonyai voltak többek között Kaffka Margit, Török Sophie, Várnai Zseni, akik a maguk eszközeivel igyekeztek körüljárni a különféle női sorsokat, a nők fejlődési lehetőségeit, az előrevivő utakat.

Jelen recenzió tárgya tömör, sok adatot magába foglaló, ugyanakkor olvasmányos mű. Szerkezeti felépítésénél fogva ugyanazok a személyek sokszor a későbbi fejezetekben is feltűnnek, más kontextusban, mint először, avagy egyéb tevékenységeik kapcsán. A kötet végén található jegyzeteket talán jobb lett volna lábjegyzetes formában közölni, hogy az olvasónak ne kelljen lépten-nyomon lapozgatnia, ha meg szeretné nézni őket. Viszont az irodalomjegyzék után található függelék, melyben az írónők és működésük néhány adata jelenik meg jól átláthatóan, következtetésekkel, majd pedig a fontosabb nőmozgalmi és irodalmi események időrendje párhuzamosan világszinten és hazánkban, nagyon hasznos és praktikus kiegészítés.

A könyv narrációja kettős nézőpontú: azaz egyszerre világlik ki belőle a női társadalmi szereplés fontossága az emancipáció szempontjából – ennek bemutatása végett a szerző összművészetileg kevésbé jelentős alakokat is tárgyal –, és egyszerre foglalkozik a minőségi irodalom éppenséggel nőnek született művelőivel is. Ugyanakkor, mivel nagyon sok női kezdeményezést, szereplést más források híján férfi nézőpontból ábrázol, férfiak hasonló tárgyú fellépésével hasonlít össze, ezért nem teljesen világos, hogy a szerző szerint például a női irodalom megállja-e önmagában a helyét? Azaz hogy levehetjük-e róla azt a címkét, hogy női, és felér(het)-e bármelyik magyar női alkotás a világirodalom (eddigi férfi) nagyjaihoz?

A kötet nyelvezete világos, közérthető, stílusa olvasmányos és bátran ajánlható mindazoknak, akik közelebbről meg szeretnének ismerkedni a XIX. század magyar (író)nőtörténetével.

Babos Orsolya

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

Miért olvastam el?

Az első rész tetszett, de nem volt az az azonnal ide a folytatást érzésem. Egy kihívást intéztem magamhoz, hogy a nyáron a saját könyveimmel fogok haladni, és ebbe a körbe Calderon második része is beletartozik. Egyáltalán nem bántam meg. Sőt.

Fülszöveg
Calderon kapitány élete pokol: a sajtó árulónak hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet kövessenek el a császár ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol.
Ami a legbosszantóbb, Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj.Calderon kénytelen cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…Taina élete is kemény. A nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották ki a család Tivesgei-ágát? Barátja vagy gyilkosa a szamuráj, aki a nyomában jár?Taina csak két dolgot szeretne: nyugalmat és Calderont.A fiatal főnemes és a makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.Vajon sikerül megvédeni a császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól? De legfőképpen, ki kerül ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?

Tartalomról

Calderon kapitánynak ezúttal egy nőkkel teli kutató hajón kell helyt állnia. A hölgyek nem fogadják barátságosan, de ez nem akadály ennek a fiatal kapitánynak. Calderon lassan újra Játszani kezd, és az első kötetben még csak felvillanó szálak itt összefutnak, és kibontakozik belőle egy olyan jól felépített cselekmény, amihez foghatót már rég olvastam. A humor teljes erővel bevetésre kerül, szikráznak a párbeszédek, és olyan helyzeteket teremt az írónő, amin csak nevetni lehet. Sci-fi szerűség, de nem úgy, ahogy egy Asimov regény, vagy Andy Weir Marsija az. Itt a szereplőkön van a hangsúly. Álltólag űropera, de ezt a besorolást én nem tudom hova tenni. Felőlem lehet nyugodtan, az alkategóriákba a rendszerezésnél nem igazán szoktam belemenni. Ajánlom mindenkinek, de főleg a női olvasóknak. Van benne a végén ugyan egy jelenet, ami már kissé giccses volt, de a könyv azon fejezetéhez nagyon jól illett még ezzel együtt is.

Maga a történet mögötti elgondolás is nagyon érdekes. Egy társadalom, ami feudális alapokra van emelve, egy univerzum, amit a császár irányít, és a főnemes, középnemes, kisnemes és közrendű réteg elkülönül egymástól. Aztán ott vannak a saját tudattal rendelkező kardok, akik vágyakozna, dühösek, de mindenképpen élnek, sőt szaporodni is tudnak. (Persze ez nem úgy történik, mint az embereknél). Zorach Calderon kardja egy külön történetet is megérdemelne, legalábbis engem nagyon érdekelne, hogy kik lehettek az előző tulajdonosai, ha már olyan ősi kard.

Szereplők

Calderon: Egy főnemes, aki egyáltalán nem dolgozhatna közrendűeknek, kapitány egy hajón mi több (szörnyűség) alább adta az admirálisi rangtól. Elegáns, minden helyzetben feltalálja magát, és manipulálja természetes könnyedséggel a körülötte lévőket, azaz Játszik. Lét eleme a Játék, de nem válik ez a kárára. Szerelmes, bár persze rengeteg akadály van az útjában ennek a szerelemnek. Ettől kifejezetten izgalmas lesz az egész történet.

Taina: Egy japán identitású lány az Illatos bolygók egyikéről. A könyvben mindössze három nép őrizte meg hagyományait a kozmikus olvasztótégelyben, kettő elzártságban, a japán és a zsidó, továbbá a cigányok, akik minden bolygó megtalálhatóak. Céltudatos, tudja mit akar és feltalálja magát, akár a császár előtt kell éppen megjelennie, vagy csupán egy hajót kell elnavigálnia egy éles helyzetben. A könyv elején kissé naivnak tűnt még, aki nem igazán látja át a saját helyzetét, de utóbb egy "kedves" felvilágosítás után helyre kattannak a dolgok.

Oregon admirális: Tisztességes és egyenes, már amennyire lehet. Közrendű, aki épp csak a felettesei miatt belekeveredett egyrészt a Wellston ügybe, ami az első kötet fő csapás iránya volt, másrészt a második kötetben is van szerepe, méghozzá nem is kicsi. Személyes kedvenc a tisztán látásával, és egyedi humorérzékével, amit olykor felvillant. Az utolsó jelenetekben való szereplésével pe3dig végleg belopta magát a szívembe.

A békanyál legénysége: Itt lehet látni Calderon nagyságát a leginkább. Persze nem lehetett volna sikeres, ha a hozott emberanyag nem jó. De vannak it ragyogó tehetségek, és harcedzett veterán is. Ráadásul pont Calderonnak kell megtanítani nekik a fegyelmet, aki maga is nótorius szabályszegő.

Ami tetszett: A történet cselekménye, a szereplők, a teremtett világ, a társadalom felépítése, á egyszerűen minden. 

Ami nem tetszett: Nagyon elfogult vagyok, de talán az, hogy bizonyos dolgok nehezen estek le a különböző szereplőknek. 

Kinek ajánlom? Ha valaki egy olyan sci-fit szeretne, amiben a helyén van a humor, a karakterek, izgalmas, ugyanakkor van benne némi romantika is, vagy csak felüdülésre vágyik, annak ajánlom.

Értékelés: 10/10 pont A borítója gyönyörű, a tartalom is a helyén van. Ilyen egy jó könyv. :)

Képes magyar néprajz

Corvina Budapest 1985

Bihari Anna - Pócs Éva: Képes magyar néprajz

Miért olvastam el?

Az egyetemen jött feladatként, hogy válasszunk egy parasztsággal kapcsolatos témát, én kapásból kiválasztottam a matyó népviseletet és népi ékszereket. A téma egyébként is érdekel, mint a nagy divattörténet egy lokális és viszonylag állandó szegmense. De ez a könyv nem ezzel foglalkozik, vagyis pontosabban nem csak ezzel. Gyanútlanul kivettem a könyvtárból és itthon elég hamar rájöttem, hogy ez a könyv nekem nem jó a témámhoz. Nem szól a matyók viseletéről. Szól viszont rengeteg olyan dologról, ami felkeltette a figyelmemet, és magával ragadott. Szóval elolvastam.

Tartalomról

A néprajz sok mindent jelent, nagy területet fed le. A címből kitűnik, hogy ez a Magyarországra szorítkozik, továbbá, hogy képekkel illusztrált. A képek voltak az a plusz, ami sok pusztán leíró könyvből hiányzik. Itt nem csak a fantáziámra kellett támaszkodnom, az eszközöknél, épületeknél, a különböző tárgyaknál voltak fényképek és rajzok, amik bemutatták az adott dolgot. Ez nagyon tetszett benne. 1985-ös munka, de nem évült el a filozófiája miatt. A néprajz kevésbé ideologikus ilyen szempontból, mint a történelem. (Persze biztos akadnak, akik ezt másképp gondolják, adott esetben nyugodtan lehet írni véleményt hozzászólásban).

A nagy szerkezeti egységei:

• Egy ember élete
• A falu környéke
• A parasztok lakóhelye
• Egy család lakóhelye
• Idegen tájak – más emberek
• Múlik az idő
• Parasztkalendárium
• Nem élünk egyedül
• Mit tudunk a világról?
• Mit mesélünk a világról?

Ez a felosztás fokozatosan vezet be a néprajzba, megfoghatóan ragadva meg, hogy milyen is volt a paraszti élet a 19. század második felében, olykor a megírás napjaiig (1985). Vannak motívumok, amik sokkal régebb óta vannak jelen, de a kapitalizmus elterjedése lassan a paraszti (1848 előtt jobbágyi) társadalomba is átszivárgott. Ez a hatás sok mindentől függött.

"A falun belül az emberek életét, viselkedését elsősorban a rokonság határozta meg. Vidékenként változott, hányadik ízig vagy ágazatig tartották számon a rokonságot. Volt, aki hét ágazatig is ismerte oldalági rokonait, de körülbelül a harmadikig szinte mindenki."

A csecsemő

A csecsemőkről eddig is tudtam, hogy többnyire pólyában tartották, de ezt hat hónapos koráig is rajta hagyták! Leginkább a szemmel veréstől féltek, ami egy-egy boszorkány műve lehetett, de az elkövetőnek kikiálthattak egy rossz szomszédasszonyt is. A beteges vagy nyomorok gyermeket kicseréltnek, elváltottnak tartottak.

"Az "elváltottnak" tartott, rosszul fejlődő csecsemőt megpróbálták visszaváltani: kilencféle gyümölcsfa ágával fűtötték be a kemencét, és a kicsit ráültették a sütőlapátra, mintha be akarnák lökni a tűzbe. Úgy hitték, ha megkérik a boszorkányt: "Szépasszony, add vissza az enyémet, // Mert ha nem, megégetem a tiédet." az lekapja a gyermekét a lapátról és leereszti a kéményen át az anya elvitt, igazi gyermekét."

Játszó lányok

Az iskola

"1770 körül átlagosan már minden második falunak volt iskolamestere. Az iskolát sokféle egyház szervezte, és helyük nemritkán a pap lakásában volt. A tanév hivatalosan már akkor is két félévből állt. Az őszi betakarítás után kezdődött a tanítás. És tél végégig tartott. A második félév kezdete Gergely napján, március 12-én volt, de amint a nyári munkák megkezdődtek, a gyerekek a mezőre menetek vagy a ház körül segítettek. Az első tanítók olyan diákok lettek, akik kijártak néhány osztályt egy városi kollégiumban, azután visszatértek falujukba. Ők voltak a kántorok és a harangozók is."

Az iskolaügy helyzetére jól rávilágít, ez a kiragadott részlet. A tanítók alig kaptak képzést, és csak a legalapvetőbb tudást igyekeztek átadni kis tanítványaiknak. Így is sokan maradtak analfabéták. Egy légtérben voltak a diákok, és általában mindössze egy oktató foglalkozott mindannyiukkal. A tanítóknak alkalmanként baromfit, gyümölcsöt, tejtermékeket küldtek a gyerekek szülei.

"A számtanért külön tandíj járt, sőt a lányoktól az írásért is. A lányok rövidebb ideig tanultak, a fiúk tovább, általában három-négy évig. A tanyasi gyerekek iskolába járása nem volt általános még a XX. Század elején sem. Pedig akkor faluhelyen már általános volt a hat osztály kijárása."

Hol van ez a rendszer a jelenkortól? A szakiskolák esetében is, minimum 10 évig tanulnak jelenleg a diákok. Persze van, aki most is csak nyolc osztályig jut, míg tanköteles korú. A falusi iskolák kevés berendezéssel működtek, a kisdiákok füzet helyett palatáblára írtak. Nagyapám mesélte, hogy még nekik is palatáblájuk volt, pedig ő 1944-ben kezdte az iskolát. Aztán később jöttek a füzetek, irkák.

Szerelem, udvarlás, párválasztás

A falubeli szokás szerint a fiúbarátok csoportosan menetek a lányos házakhoz. Ennek is megvoltak a maga napjai, a legényjáró napok: általában kedd, csütörtök, szombat és vasárnap. Ekkor szívesen látták a vendégeket.

"Volt vidék, ahol a legény csak a kertkapuban beszélgethetett a lánnyal. A szülők az ablakon át ki-kilestek, nem marad-e a lányuk túl sokáig odakint. Néhol a szobában üldögélt együtt a családdal, másutt a kamrában tölthette a lánnyal az éjszakát is."

Ez utóbbit egészen meglepő szokásnak találtam, tekintve, hogy a vallásos falusiak körében milyen nagy fontosságú volt a leány tisztaságát megőrizni. Azonban maga a házasság érdekszövetséget jelentett leginkább, mely során a családok és a vagyonok egyesülnek, még ha a parasztok esetében ez a vagyon csak néhány hold földet jelentett adott esetben.

Háromkirályok

A könyvben még számos témakört érintenek és bontanak ki, engem ez a három érdekelt leginkább. Egy egész kalendáriumot bemutatnak, hozzá kapcsolódó ünnepekkel, és szokásokkal, leírva, hogy milyen hagyományos munkák kapcsolódtak a különböző időszakokhoz.

Értékelés: 10/10 Összességében nagyon elégedett voltam ezzel a könyvvel. A képek jól illusztrálták a leírtakat, és számos új információval lettem gazdagabb. Ha valaha paraszti környezetben játszódó írás létrehozására adnám magam, akkor valószínűleg újra kiveszem a könyvtárból ezt a könyvet.